Chapirte 2 - Az utolsó nap

...

Helló, Mindenki!

Ma egy nagyon hosszú résszel jöttem, amiben megismerkedhetünk jobban a szereplőkkel, illetve kicsit belerázódunk a sztoriba. remélem mindenkinek tetszeni fog! Örülnék, ha néha adnátok életjelet magatokról! 

 II

 A Holloway rezidencia egy kétemeletes "csodaszarvas". Akár egy trópusi vidékről származó birodalom. Viszonylag lapos tetejű, mediterrán csúcsépítmény piros kőporral. Szerintem mindenki tudja mire gondolok.

 Ahogy beléptünk a hőségből a hűvös házba megcsapott a friss sütemény illata. A ház berendezése az a tipikus amerikai modell volt, mint a filmekben. Alul a nappali és a konyha egy hatalmas étkezővel. Kicsit odébb a fürdő/Wc, a lépcső az emeletre és egy dolgozószoba szerűség. Ahogy odébb léptem a konyha felé, kinyílt a dolgozószoba ajtaja és egy elegáns férfi lépett ki rajta, a kezében egy aktatáskával.

 Vigyázba vágtam magam, vagyis legalább próbáltam egyenesen állni és olyan aranyosan mosolyogni. A férfi lepődötten nézett rám, majd a táskát lerakva maga mellé üdvözölt:

- Szervusz, - nyújtotta felém a kezét, amit illedelmesen megráztam - Natalie apukája vagyok, - mondta kissé elnyújtva, amin magamban jól elvigyorodtam - John Holloway.

- Örvendek, Emelie Wood - mutatkoztam be. - Örülök, hogy itt lehetek - néztem körbe.

- Én örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat - mondta ismét szaggatottan.

- Apa! - Szólt közbe Natalie. - Mondtam, hogy perfekt beszél angolul.

Elvigyorodtam.

- Elnézést- nevette el a férfi is magát.

- Kérem, rettentően figyelmes.

- Csak nem Angliában laktál? Olyan egy kicsit az akcentusod - kérdezte.

- Nem, csak mi a britt angolt tanuljuk odahaza. De ne aggódjon, pár nap és átáll az ember - nyugtattam.

- Ó, erre semmi szükség, - mondta - hisz ez az ősnyelv, nemde?

- Jólvan apa, - vágott közbe Natalie- neked nem valahol máshol kéne lenned?

- Jólvam kicsim megyek már, hagylak titeket. Örültem a találkozásnak.

- Szintúgy - mosolyogtam rá és mentem amerre Nat húzott, be a  konyhába.

 A pultnál egy fiatal nő állt, elegáns kösztümben. Ő Nat anyukája, róla már rengeteget hallottam. Szerencsére több jót mint rosszat.

 Nat szerint erős asszony és mindenáron kiállna a férje mellett. Még ha ő maga sötétbőrű, a férje meg egy szőkehajú "fehérember". A városban eléggé megoszlott az emberek véleménye, amikor egy fehér gazdag férfi egy szegény farmer lányát vette el feleségül, aki - még ezzel is szítva a kedélyeket - sötébbeb bőrrel rendelkezett, mint a többi jelölt. Nem mellesleg amerikában az a 80- as évek közepén még mindig nem volt megszokott.

De hát ha két ember szereti egymást?! Nincs mit tenni...

- Anya- szólt Natalie, hogy magára vonja a tekintetét - megjöttünk.

- ...tünk? - Fordult felénk, majd mikor meglátott lerkta a csészéjét és felvillantott egy 1000W-os mosolyt. Tárt karokkal jött felém. - Gyere, had öleljelek meg! - Zárt karjaiba. - Szóval te vgy az a kislány, aki miatt a lányom nem képes a többi "gazdag cafkával" nézni a pasasokat?

- Azt hiszem, - nevettem zavaromban- örvendek a nev...

- Jaj kérlek, hagyjuk a formalitásokat, én Jules vagyok és arra vagyok kíváncsi hogy hívnak a barátaid? - Mosolyogta kedvesen.

- Effie - nevetem.

- Isten hozott nálunk drága Effie - ölelt át ismét.

Nat mögöttem kuncogott az anyukáján, míg a végén odahúzta őt is Jules és úgy ölelgetett mindkettőnket.
*

- Anyud full cuki - nevettem miközben  cuccaimat pakoltam ki a bőröndjeimből. Az emeleten egy külön szobát kaptam, ami Nat mellett volt ugyan, de kettőnk közt volt a közös fürdőnk.

Minden olyan sirály.

- Ja tudom, - mondta hanyat fekve az ágyamon - ő mindig ilyen kedves. Mindenkivel.

- Mindenkivel? - Vontam fel a szemöldököm. 

- Aha- bólintott - kivéve a cafkákkal. Őket elviseli, ha kell, de nem egyszer volt már rá példa, hogy kiosztotta őket a francba.

Felkacagtam. 

- Milyen jófej.

  *

 Az időeltolódás miatt rettentően fáradt voltam. Natalie próbált ébren tartani, de aztán lezuhanyoztam és befeküdtem az új mahagóni franciaágyamba.

Egy ideig még beszélgettünk, de aztán az agyam kikapcsolt és szerintem az eddigi legjobbat aludtam. Mikor elaludtunk, Nat még mellettem feküdt. Talán még velem is aludt.

 Reggel kinyitottam a szemem és egy jó nagyot nyújtóztam. Az órára pillantottam. Azonnal elnevettem magam ugyanis még az otthoni időt mutatta. Ha jól tudom, most 6 órával később vagyunk. Azaz ha Budapesten 11 óra van, akkor itt hajnali 5.

Csodás.

De legalább nem hajnali 3 kor keltem fel. Felültem és szétnéztem a szobában. A gyönyörű zöldalma falak illettek a mahagóni bútorokhoz és a szintén mahagóni ablakkerethez. A fehér puha ágynemű pedig csak a hab volt a tortán.

kikelve az ágyból pillantottam meg egy óriási dobozt az asztalomon. Sötétkék csomagolásban, és egy óriási rózsaszín masnival átkötve. Odaslasszogtam és elolvastam az öntapadós cetlire írt szöveget. 

" Tudtam, hogy kellene egy amíg itt vagy, ezért vettem egyet neked! Azt is tudom, hogy a rózsaszín a <<kedvenc>> színed, szóval ha kibontod, akkor ne rohanj át sikoltozva hozzám, mert megütlek!" -XOXO- Nat. 

 Leraktam a cetlit az asztalra és felvetem a dobozt. Nehéz volt. Hmmm... Találgattam még egy ideig, aztán visszabújtam az ágyba és letéptem róla a csomagolást.

Meglepettségemben halkan felsikoltattam és beleboxoltam a levegőbe. El sem hittem, hogy egy ilyet tartok a kezemben, a legújabb MacBook Pro-t. Óvatosan kihúztam a dobozból, majd megszabadítva minden hungaroceltől óvatosan bekapcsoltam.

- De gyönyörű... - simítottam végig a billentyűzeten.

Már minden be volt állítva, az iOs szoftver, sőt magyarul volt minden! Pár perc után összekötöttem a telómmal és már kapcsoltam is be a Skype-ot, miután ráírtam a bátyámra, hogy tolja haza a seggét anyuékhoz, mert már annyi mesélhetnékem van nekik.

*

- Jó reggelt - csoszogott be Nat a konyhába álmosan. 

- Szia - köszöntem neki fülig érő vigyorral. 

- Tetszik? - Fejével a laptop felé intett.

- Imádom, köszönöm - öleltem át. - Kávét?

- Jöhet- ült le mellém a pulthoz és bekapcsolta a Bailando-t. Manapság állandóan ezt hallgatta.

- Mi mára a terved? - Haraptam bele a szenyámba.

- Menjünk  strandra - vetette fel. - Vagy ne? Légyszi? - Kérlelőn nézett rám.

- Imádok strandra menni, nyugi - nevettem. - Attól, hogy nincs modell alkatom... tudod, hogy leszarom a véleményüket. Főleg a sznob csontvázakét - mondtam, mire felnevetett. - Irány a strand!

*

- Mivel megyünk? - Kérdeztem az ajtóban állva. A vállamon volt a kék strandtasim, a fekete napszemüvegem a ruhámba csiptetve, a kalapom a fejemen, a lábamon meg a kedvenc sarum.

- A kocsimmal - lóbálta meg a szemem előtt a kulcsot.

- Neked van kocsid? Miért nem mondtad még? 

- A nyár elején kaptam, - vigyorodott el- és nem akartam, hogy felvágósnak higy. 

- Nem hittelek volna!

- De tuti mondtad volna... - bökött felém a kulccsal.

Összehúztam a szemöldököm gondolkodást imitálva, a számat pedig csücsörítésre húztam.

- Igen, valószínüleg mondtam volna - nevettem felé, mire játékosan beleboxolt a kezembe.

Lementünk az alagsorba ahol többek között volt edzőterem, szauna, és a garázs is tele volt autóalkatrészekkel.

- Mire ez a sok szerszám? - Emeltem fel egy tizeskulcsot a köszörű mellől.

- Valaki focit szereti, mások a hokit, míg apu ... - vette ki a kezemből a kulcsot és lerakta - inkább bütykölni szereti a kocsikat.

- Klassz - néztem szét, majd megláttam Natalie kocsiját. - Te most szívatsz? Szent szar! Ez kurvajó! - Kerekedett ki a szemem.

- Az én kis szépségem - simított végig a motorháztetőn. - Na gyere, pattanj be!

- Oké! - Nevettem izgatottan. 

Bedobtam a cuccom a hátsó ülésre és bepattantam az "anyósra". Nat beröffentette a kocsit, majd a garázsajtó kinyílt. Lassan kigurultunk, és az éppen akkor érkező Mr. Holloway -jel találtuk magunkat szemben. A kocsiból szállt ki és Joe-val beszélgetett. Natalie melléjük húzódott és leengedte az ablakot.

- Hali - köszönt ki nekik, majd jelezve tiszteletem biccentettem.

- Sziasztok - mondta Holloway és lehajolt, hogy egy szintben legyen a lányával. - Hova-hova?

- Csak a strandra- vigyorogta nekik Nat.

- Mikor jöttök? - Tette fel a kérdést Joe, amin meg is lepődtem. 

- Úgy 4, 5 fele - válaszolta Nat a rágóját csattogtatva. - Délelőtt még plázázunk egyet, meg be kell ugranom Effie egyenruhájáért a szabóhoz.

- Hurrá, mehetek suliba - vigyorogtam szarkasztikusan.

Mindannyian elnevették magukat a szenvedésemen. De most komolyan, miééééért???!!

- Jól van, - mondta Holloway - jó szórakozást, és ne szálguldozzatok! - Szólt rá komolyan a lányára.

- Oké, köszönjük!- Mondtam, majd Nat egy kaján vigyorral az arcán kifarolt a felhajtóról egyenesen a kapun át.

Berakott egy pendriveot a rádióba és maxra vette a hangerőt, majd megnyomott egy gombot és lenyílt a tető. Eddig észre sem vettem, hogy ez egy kabrió. A zene elindult, én pedig levettem a kalapom, nehogy elfújja a szél. Felcsaptam a szemüvegem és felállva táncoltam a zenére. Nattel kórusban énekeltük a dalokat. Mikor elértük a város lakottabb szélét visszavettem egy kicsit. A kalapomat a fejemen tartva, már ülve kiabáltuk túl a számokat.

*

  A plázában össze-vissza futkostunk, mint két 4 éves, aztán ribancosan lötyögtünk, majd ledőlve egy padra pihentünk.

- Egyéb valami, amit venni akarunk?

- Igen!- Pattant fel mellőlem, ezzel engem felborítva. - Még kell valami sexy ruci amit felveszünk 19-én. 

- Miért, mi lesz 19 én? - Álltam fel.

- Hát a 19. születésnapom - nevette. - Jó, mi? 19-én 19. 

- Ja, tényleg. És.. akkor.. Most akkor... milyen buli lesz?

- Zárt körű... - mondta mire megkönnyebbültem - kb.. csak 1000- 1500 embert hívok meg. 

- Hogy mi? - Kerekedett el a szemem. Hoppá. - Komolyan?

- Aha. A buli a Lou-Bon -ban lesz. Az egy nagy klub. És a téma James Bond, és a titikosügynökök. Szóval Te és Én Bondgirl-ök leszünk - nevette kajánul. - Jó lesz!! Csak ruhát kéne találni hozzá.

 - Huh, oké - mosolyogtam. - És honnan akarsz "sexy rucikat" venni?

- Hát, gondoltam, bemegyünk a Dior-ba, vagy szétnézünk Lagerfeld tájon, esetleg még Fendi - gondolkodott el. 

- Nat, nekem nincs pénzem méregdrága holmikra! - Néztem rá kétségbeesve. 

- Ezért veszem én meg neked!

- Ne...ezt nem hagyhatom! - Kérleltem.

- Pedig ez lesz! - Mondta makacsul, nemleges választ nem tűrve. 

- Köszönöm - mosolyodtam el és egy puszit nyomtam az arcára.

- Majd akkor köszönd, ha meglesz a ruhád! - Húzott előre. - Addig is kezdjuk Coco mamánál - ment be az óriási boltba, ahol már szinte törzsvásárlóként tekintettek rá. 

*

- Ruha, pipa! - Ültünk vissza a kocsiba. 

- Mégegyszer köszönöm - hálálkodtam, mire felhangosította a zenét, hogy ne tudjam folytatni. Nevetve megráztam a fejem és hátradőlve az ülésemen élveztem az égető napfényt, a szelet és a nyár nem hivatalosan is utolsó napját; így szeptember 7-én.

*

Begurultunk a strand parkolójába, ahol azonnal megbámultak minket, na meg a kocsit is. Erre persze rásegítettt a maxon üvöltő Evil Boy a Die Antwoord-tól.

Nat szerint ezt senki nem ismeri, szóval mikor először megmutattam neki Ninja és Yo-Landi számait elég értelmetlenül bámult rám. Majd egy kis idő után ő is megszerette és rengetegszer beszélgettünk úgy, hogy valakinél valamelyik szám ment háttérzajként.

Szóval, most is nagy beleéléssel énekeltünk, miközben a sok "bronxi" megbámult minket. 

- Úgy imádom ezt a számot - állította le a kocsit - olyan... belevaló.

- Mondtam, hogy szeretni fogod őket - böktem felé az ujjammal. 

- Jólvan, gyere - fogta meg a kezem - csobbanjunk egyet.

*

- És ők kik? - Mutattam egy újabb csoport felé.

- Ők az Owens família. Beképzelt ribancok és Páwák társasága.

- Aha. És azok? - Mutattam szememmel a közeledőkre. - Vészesen közlednek - néztem barátnőmre ijedten.

A vízben lubickoltunk és a társadalmi rétegeket elemezgettük, amikor egy csapat egyed jött felénk.

- Nyugi, ők a barátaim. A fele...legalábbis.

Négyen voltak. Három lány és egy fiú. Mindannyiuknak kreol bőre volt. Úgy néztem ki köztük mint egy halott.

- Szia - ölelte át az egyik csaj Nataliet.

- Hey, hogy vagy? - Kérdezte tőle. - Kiélvezed az utolsó napot?

- Hát, próbálkozunk - nevette a csaj. Nat köszönt a többieknek is, majd a figyelem rám terelődött.

- Hali - intettem vigyorogva.

- Skacok, ő Effie...

- Az európai csaj? - Kérdezte a srác.

- Igen - bólogattam.

- Andrew - nyújtotta a kezét.

- Effie, örvendek - viszonoztam.

- Judy - mondta az Andrewt ölelgető lány. Feltehetőleg a barátnője.

- Mandie - mutatkozott be az ölelgetős, aki az elején letámadta Nataliet.

- Fehér lány... - sóhajtott a harmadik. Bizalmatlanul méregetett.

- Ivory, ne kezd! - Szólt rá Nat.

- Ugyan, hagyd, én se bíznék magamban első ránézésre - mondtam halványan mosolyogva.- Hagylak, sztorizgassatok, én addig úszom egyet. 

Válaszát meg sem várva buktam le a víz alá, majd ameddig csak a tüdőm bírta a víz alatt úsztam.