Chapitre 6 - Hungover's game

...

Hellobello, Mindenki!

Meghoztam hát a 6. részt is, így utoljára ebben az évben.

Igyekeztem még a nagy szilveszteri felfordulás előtt eljuttatni hozzátok, ugyanis holnaptól Puszedli barátnőm elrabol és korcsolyázni megyünk a városligetbe. (ha esetleg valaki ott lesz holnap, írjon, hátha ütközünk :D)

Na mind1, ennyit rólam, a részről pedig csak annyit, hogy ez a levezető része a múltkorinak, de aki már volt másnapos, biztos átérzi majd főhősnőnk napját.

Addig is, köszönöm a 2 feliratkozót, és a 650 megtekintést *.* 

nagyon sokat jelentenek számomra. 

Mindazonáltal mindenkinek alkoholban gazdag szilvesztert!

Jövőre ugyanitt várok mindenkit, és ha minden jól megy hétvégére új résszel jövök!

VI.

New York halk robajára ébredtem fel. A hátamon feküdtem, ruhában, piszkosan. Az alig berendezett lakásban egy ágyban aludtunk Natalievel. Vagyis inkább matracon. Csak egy matrac volt az egész szobában. Fogalmam sem volt, hogy jöttünk haza, vagy, hogy mikor.

Lendületesen felültem, és ezt rögtön meg is bántam. A szoba elkezdett körülöttem forogni. Visszacsapódtam az ágyra és lecsukott szemmel mélyeket lélegezve próbáltam helyretenni a fejem.

MÁSNAPOSSÁG, utálom!

Pár perc plafonbámulás után újra megpróbáltam felülni, ezúttal teljes sikerrel. Óvatosan lemásztam a matracról, majd felálltam a falban kapaszkodva, majd’ mint valami élőhalott indultam meg a fürdő irányába.

A fürdőben sem volt semmi, egy zuhanyzón – amin persze függöny sem volt – és egy tükrön kívül. Kibújtam a ruháimból, majd a nadrág zsebéből előhalászott telefonomon indítottam el egy számot. Mäximo Park – Brain Cells. Magamnak vigyorogva léptem be a zuhany alá, miután eszembe jutott a tegnap esti agysejtpusztító-buli.

Egész este Nattel táncoltam – gondoltam vissza, aztán ahogy kerestem az elmémben az emlékek után, jöttem rá, hogy java része teljes blackout. Fogalmam sincs, hogy hogy jöttünk haza, és arra sem emlékszem, hogy mikor.

A hűs zuhany kifejezetten jól esett. Pár perc ázás után kimásztam és kissé undorodva, de visszavettem a tegnapi, izzadt, büdös cigiszagú ruháimat. A vizes hajamat megdörzsöltem, majd a vizes tincseket a hátamra dobva mentem ki a fürdőből. A fenekemig leérő hajamból csöpögött a víz, és ahogy mentem, egyre jobban éreztem, amint átázik a felsőm és a shortom is.

A konyha felé indultam, amikor a csengő szólalt meg. Ahogy kinéztem az ajtón, egy futárfiút pillantottam meg, nem kis meglepettségemre.
- Igen? – Kérdeztem, még mindig a kukucskálón nézve a vörös hajú idegent.
- Csomagot hoztam – emelte fel, hogy láthassam.

Kinyitottam az ajtót.
- Jó reggel, kisasszony – mondta mosolyogva – csomagot hoztam Natalie Wood részére – nézett a papírra, majd vissza rám.
Egy pillanatig kételkedőn bámultam, de gondolom Natnek jött, csak a kettőnk kombinációját adta meg, mint név…

- Ön az? – Kérdezte.
- Igen… valami olyasmi – mosolyogtam vissza.
- Oké, akkor kérem itt írja alá – Nyújtotta felém az átvevői bizonylatot.

Hú, ez a negyedik dolog, amit átveszek életemben. Az első az egy rendelt sapka volt a bátyámnak, a második Gab esküvőjének a meghívói… . A harmadik pedig a laptopom volt, amit a nyáron kaptam anyáéktól.
- Rendben – vettem át a papírt és rávéstem a Nat és az én aláírásom keverékét.
Ja még nem is mondta, tökéletesen tudok aláírást hamisítani. Ezért tudott a barátnőm egyszer eljönni velem kirándulni, mert az anyja megírta a kikérőt… hoppácska.
- Köszönöm – vette vissza – itt a csomag – adott a kezembe egy zacskó fánkot és két kávét.
- Kaja? – Húztam fel a szemöldököm.
- Igen, ételfutár szolgálat vagyunk – mutatta a márkajelzést a pólóján – ma reggel egy fiatalember bejött és ide kért 8 fondantos fánkot és két lattét.
Lepődötten bólintottam – oké. Értem, köszi. Viszlát.
- Viszlát – mondta és elment.
Furcsállva visszacsuktam az ajtót és a konyhába mentem. Nat most mászott ki az ágyból. Szürke pólója gyűrött volt, a fekete shortja pedig foltos a ráömlött Vodkától.
- Szia – köszöntem oda – kávét?
- Szia, ó igen! Ki volt az? – Ásította.
- Valaki reggelit küldött nekünk, valami kajás futárszolgálattal – meredtem rá kérdőn – Tudsz valamit amit én nem?
- Tegnap valami gazdag pasival roptam – mosolyodott el kajánul – csak ő lehetett.
- Mikor? – Kérdeztem zavartan.
- Amikor te… - nézett rám furcsállva – nem is emlékszel?
- Nem én, az a sok Vodka… nem rémlik semmi!
- Jézus! – Röhögött felém – ennyire kiütötted magad?
- Ezek szerint… - sóhajtottam – csináltam valamit?
- Nem tudom, Mr. Sexyvel roptam, amikor eltűntél, de kb fél óra múlva boldogan rohantál felém a tömegen keresztül, és azt kiabáltad, hogy ez életed legjobb éve.
- Ó édes istenem… - szörnyedtem el, majd lassan vigyorra húztam a számat – akkor ezek szerint tényleg jó volt a buli… bár teljes a sötétség.
- Nyugi, úgyis lesz flashback-ed pár napon belül – intett le és kivett egy fánkot a zacskóból.
- Úgy gondolod? – Szürcsöltem a meleg kávét.
- Ja, ha meg nem lesz, akkor reméljük a keddi bulira majd emlékezni fogsz – rántotta meg a vállát, majd elvonult a fürdőbe.
*

Olyan sok minden történt egy hét alatt. Anyával pedig még nem is nagyon beszéltem. Miután 11 körül hazaértünk felmentem a szobámba és átöltöztem, majd bekapcsoltam a Skype-ot, hogy végre halhassam a családom hangját.
- Szia, anya – köszöntem neki a kamerán keresztül.
- Szia, Babám. Na, mizujs?
- Nem sok – kezdtem, aztán elnevettem magam – hú annyi minden történt! Képzeld, én válogattam ki a zenét Natnek, mert a pompon csapatnak kedden lesz fellépése, mert kosármeccs lesz – hadartam neki – aztán meg este itt lesz nálunk buli, szóval hú nagyon várom … ja meg tegnap Manhattanben voltunk bulizni, most értünk haza – hadartam és csak hadartam neki, és ő mosolyogva figyelt és nevetett. Pillanatok múlva hallottam meg ahogy otthon csörög a kaputelefon. – Kit vársz?
- Mindjárt jövök – mondta és felállt a gép elől. A konyhát láttam a háttérben, és azonnal elkezdett hiányozni az otthoni főzőcskézés.
Hallottam, ahogy anya kinyitja az ajtót, és máris több ember beszélt a lakásban.
- Csak egyedül? – Kérdezte egy ismerős hang.
- Az apjok nem jött haza, a gyerek meg Pesten van a lánykával – válaszolta anyu. – De menjen csak oda a székre üljön le.
Ekkor pillantottam meg a nagyit és papát a kép szélénél, ahogy anyu tolta őket a gép felé.
- Mamí, papí! – Sipákoltam örömömben a kamarába. – Itt vagyok mama a képernyőn! – Integettem a kezemmel – helló!
- Á! – Nevetett fel mamám – már látlak! – Mutatott rám.
- Sziasztok – mondtam ismét.
- Miért van nálad olyan világos? – Kérdezte rögtön nagyanyám ráncolt szemöldökkel.
- Mert itt még csak dél lesz! – Vigyorogtam. – Tudod, mi itt 6 órával lemaradunk.
- Hattal? – Hitetlenkedett. – Hát miért annyival?
- Csupán egy óceán van köztünk, azért, mama…
- Na és mi a helyzet, Banyus? – Vonta magára figyelmem, nagyapám.
Hát igen, senki ne lepődjön meg, az otthoni neveim eléggé különböznek. Valahogy senki nem szeret az igazi nevemen szólítani. Anya, mint halhattátok Babámnak hív, apa Husomnak, a bátyám meg Dagócnak.
- Nem sok, most jöttünk haza Manhattanből, ott voltunk este bulizni – meséltem – jó volt. – Néztem a kamerába nagyszüleimre. – És ti? Hogy-hogy ilyenkor nálunk?
- Nagyanyád valami előadáson volt, - kezdte papa – én meg addig vettem egy-két dolgot…
- Anyád meg erősködött, hogy hazavisz minket – szakította félbe mamus.
- A te lányod! – Emeltem fel a kezem védekezően.
- Iskolába is jársz? – Kérdezte Papa.

- Aha. Natalie beíratott erre a félévre. De szerencsére csak csendben kell ülnöm. Az pedig, mint tudjuk, tökéletesen megy…
- Nem lennék én abban olyan biztos! – Szakított félbe mama ismét – tudjuk jól, mekkora lepcses szád van!
- Na jólv… - kezdtem volna veszekedni, de kivágódott a fürdő ajtaja és Natalie trappolt be. Mérgesen.

Felkaptam a fejem.

- Mivan? – Kérdeztem angolra váltva.

- Anyuddal beszélsz? – Ült le mellém és meglepődött, amikor kettővel többet talált a túloldalt – Öö..

- Mama, papa, ő itt Natalie – mondtam magyarul, mire barátnőm elnevette magát, szerinte ez egy vicces nyelv. Integetett a túloldalra a többieknek. – Nat, ők anyum szülei – váltottam angolra.

- „Tscókoliom” – nyögte ki – Jól mondtam? – Fordult felém.

- Csodásan – bólintottam.

Anya belesúgott valamit a fülükbe, mire egyszerre megszólaltak.

- Gúd Mórning! – Szólt kórusban a nagyszüleimtől.

- Édes keksz… - nevettem anya felé – ügyes, nagyon ügyes!

- Babám, figyelj, majd később beszélünk, hazaviszem anyuékat. Addig kérdezd ki a barátnőd, miért olyan ideges. – Natre néztem, aki rágta a körmeit.

- Jólvan – bólogattam. -  Csáó! – Intettem mamáméknak.

- Sziasztok – intett papám.

- Nem ám rosszat hallunk! – Mosolyogta mama, de közben kicsit fenyegető is volt.

- Jólvan – forgattam a szemeimet. – Hali! - Azzal bontottam a kapcsolatot és Natalie felé fordultam. – Na, mondd, mi a probléma?

- Ez a tegnapi csávó nem száll le rólam! Megírtam, hogy hagyjon békén, utána meg lekurvázott! – Panaszkodta.

- Na, add ide – vettem ki a kezéből a telefont – a legjobb pasi-elhárítóhoz fordultál.

- Állandóan hívogat, de kinyomom.

- Majd, ha legközelebb hív én veszem fel!

Ebben a pillanatban megcsörrent a kezemben a készülék és felkaptam a telefont.

- Idefigyelj, te anyaszomorító abortuszmaradék! – Szóltam bele mérgesen. – Nem tudom ki vagy, de ne hívogass.

- Natalie? – Kérdezte a túlsó feléről.

- Nem tudom ki adta meg a számot, de semmiféle Natalie nincs itt! – Kacsintotam barátnőmre. – Békén hagynál? Köszi! – Azzal leraktam a telefont és átpasszoltam Natnek. – Többet sem fog hívni – álltam fel és indultam lefelé.

- Köszi! – Ölelt át hátulról.

- Na, tapadj le, - ráztam le a vállaimról. - Éhes vagyok, van kaja?

- Mondanám, hogy rendeljünk pizzát…

- Isten ments! – Jutott eszembe a gyerek bioszról.

- … de, tudsz te főzni! A kérdés az, hogy fogsz-e? – Ült föl a konyhapultra.

- Sok választásom nincs, mivel te csak szaltózni tudsz, de főzni nem – kacsintottam és kivettem a fagyasztóból egy csirkemellet. – Csirke jó lesz?